Ez a disszertáció a nemzetközi választottbíráskodás fejlődését és a mesterséges intelligencia (MI) átalakító szerepét vizsgálja az államközi választottbíráskodás, a nemzetközi beruházási választottbíráskodás és a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás területén. A választottbíráskodás történelmileg a bírósági eljárások rugalmas és hatékony alternatívájaként fejlődött ki, diplomáciai gyakorlatokból eredve, majd fokozatosan formalizálódva szerződések, egyezmények és intézményi keretrendszerek révén. Az elmúlt években a technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia térnyerése, új dinamikákat hozott létre, amelyek átalakítják a választottbírósági eljárásokat, a döntéshozatalt és az eljárási hatékonyságot. A kutatás vegyes módszertani megközelítést alkalmaz, amely magában foglalja a doktrinális jogi elemzést, a történeti vizsgálatot, a kérdőíves kutatást, valamint a választottbíráskodási szakemberekkel készített félig strukturált interjúkat. Ez a módszertani kombináció lehetővé teszi a kutatási kérdések elméleti feltárását és empirikus validálását egyaránt. A disszertáció azt vizsgálja, hogyan alkalmazzák jelenleg az MI-t a választottbíráskodásban, értékeli annak lehetséges előnyeit és kockázatait, valamint elemzi, hogy az MI képes-e helyettesíteni az emberi választottbírókat, vagy csupán támogatni tudja őket. Az eredmények azt mutatják, hogy az MI jelentős potenciállal rendelkezik a választottbíráskodás hatékonyságának, következetességének és hozzáférhetőségének javítására, különösen az ügykezelés, a dokumentumelemzés és az eljárási feladatok területén. Az MI integrációja ugyanakkor fontos aggályokat is felvet az átláthatóság, a tisztességesség, az elszámoltathatóság és az emberi ítélőképesség megőrzése kapcsán. Az empirikus eredmények alapján a szakemberek általában inkább támogató eszközként tekintenek az MI-re, semmint az emberi választottbírók helyettesítőjére, hangsúlyozva az emberi felügyelet folyamatos fontosságát a legitimáció és a tisztességes eljárás biztosítása érdekében. A disszertáció arra a következtetésre jut, hogy bár a mesterséges intelligencia egyre fontosabb szerepet fog betölteni a nemzetközi választottbíráskodásban, hatékony integrációjához világos szabályozási keretekre, etikai iránymutatásokra és intézményi garanciákra van szükség. A kutatás hozzájárul a technológia és a vitarendezés kapcsolatával foglalkozó szakirodalom bővülő köréhez azáltal, hogy átfogó, összehasonlító és előremutató elemzést nyújt az MI választottbíráskodásra gyakorolt hatásáról több területen. This dissertation examines the evolution of international arbitration and the transformative role of artificial intelligence (AI) within inter-state arbitration, international investment arbitration, and international commercial arbitration. Arbitration has historically developed as a flexible and effective alternative to litigation, rooted in diplomatic practices and progressively formalized through treaties, conventions, and institutional frameworks. In recent years, technological advancements, particularly the rise of AI, have introduced new dynamics that are reshaping arbitral processes, decision-making, and procedural efficiency. The study adopts a mixed-methods approach, combining doctrinal legal analysis, historical examination, survey research, and semi-structured interviews with arbitration practitioners. This methodological combination allows for both theoretical exploration and empirical validation of the research questions. The dissertation investigates how AI is currently used in arbitration, evaluates its potential benefits and risks, and assesses whether AI can replace or merely support human arbitrators. The findings indicate that AI has significant potential to enhance efficiency, consistency, and accessibility in arbitration, particularly in case management, document analysis, and procedural tasks. However, the integration of AI also raises critical concerns related to transparency, fairness, accountability, and the preservation of human judgment. Empirical results demonstrate that practitioners generally perceive AI as a supportive tool rather than a replacement for human arbitrators, emphasizing the continued importance of human oversight in ensuring legitimacy and due process. The dissertation concludes that while AI will play an increasingly important role in international arbitration, its effective integration requires the development of clear regulatory frameworks, ethical guidelines, and institutional safeguards. The study contributes to the growing body of literature on technology and dispute resolution by providing a comprehensive, comparative, and forward-looking analysis of AI’s impact on arbitration across multiple domains.