A szerző, műgyűjtő és művészeti szakíró, 1940-ben, a Várkonyi Nándor szerkesztette Sorsunk ifjú munkatársaként ismerkedett össze Weöres Sándorral Pécsett; akkoriban mind a ketten ott éltek, a költő a Városi könyvtár alkalmazottja volt. Az ismeretségből barátság kerekedett, amely a költő haláláig, 1989 januárjáig kitartott, s a közösen eltelt idő eseményeit, emlékeit ihletett tollal felidéző emlékirat rengeteg olyan mozzanatát örökíti meg "a magyar Orpheus" életének, gondolkodás- és alkotásmódjának, ami e hatalmas életmű jobb és teljesebb megértése szempontjából nélkülözhetetlen, méghozzá a személyes tanúskodás kétségbevonhatatlan hitelével.