Napjainkban a törvényi szabályozás egyre szigorúbban képviseli a családban élő, és a családból kikerülő gyermekek jogait. Az ellátó rendszer folyamatosan változik, próbálnak rajta a lehetőségekhez mérten javítani, finomítani. Dolgozatomban bemutatom, hogy jelenleg a mélyszegénységből, szegregált területről szakellátásba került fiatalok, milyen segítséget, motivációt, lehetőséget kapnak ahhoz, hogy a rendszerből való kilépéskor a lehető legnagyobb eséllyel kezdjék el az önálló életet. Az általam végzett másodelemzések alapján, a családból kiemelt gyerekek számára a szakellátási formák közül a nevelőszülői ellátás hatékonyabb segítséget nyújt a fiatal felnőtté váláshoz, valamint a társadalmi integrációhoz, mint a gyermekotthoni szakellátás. Az elhelyezési formák mellett kiemelkedő szerepe van az utógondozói ellátásnak, mivel támogatja a fiatal felnőttek továbbtanulását. A magasabb iskolai végzettség segíti a könnyebb elhelyezkedésüket a munkaerőpiacon, s a hatékonyabb társadalmi integrációt. Az utógondozás ideje alatt gyarapszik vagyonuk, mely által sikeresebben tudják megoldani lakhatásukat. Hosszabb idő áll rendelkezésükre az önálló életvezetés elsajátításához.