A magyar gazdaság szerkezetét meghatározó kis- és középvállalkozói szektorban a családi tulajdonú vállalkozások aránya jelentős, és ezeknek a cégeknek számottevő része az 1989–90-es rendszerváltást követő alapítói hullámból származik. Az alapító nemzedék nyugdíjközelisége miatt a hazai családi vállalati szektor jelenleg az első nagy utódlási hullámának közepén tart. A hazai szakirodalom egybehangzó megállapítása, hogy nem maga az utódlás, hanem a tudatos, években mérhető felkészülés hiánya jelenti a fő rendszerszintű kockázatot. A téma kezelésében a hazai vizsgálatok jellemzően külön tárgyalják a generációváltást és a cégeladást, miközben a két folyamat közös felkészülési magjának integrált bemutatása hiányos. A dolgozat általános célkitűzése egy elméletileg megalapozott, gyakorlatban alkalmazható döntéstámogató keret kidolgozása volt, amely a hazai családi KKV-k alapítóit segíti az utódlási alternatívák tudatos értékelésében és a választott út előkészítésében. Az általános célhoz három specifikus cél kapcsolódott: az utódlási alternatívák fogalmi rendszerezése; a generációváltás és a cégeladás felkészülési folyamatának összehasonlító elemzése pénzügyi, jogi-adózási, szervezeti és pszichológiai-családi szempontok mentén; valamint egy alkalmazható döntéstámogató eszközrendszer kifejlesztése. A vizsgálat módszerei a kritikai szakirodalmi szintézis, a dokumentumelemzés, az összehasonlító elemzés, egy hazai gyártó kisvállalkozáson elvégzett célzott esettanulmány, valamint az SWOT- és érettségi elemzés voltak. A felhasznált forrásokat a dolgozat eltérő súllyal kezelte: a lektorált tudományos szakirodalom képezte a fogalmi és empirikus alapot, a területen működő szakemberek anyagai gyakorlati tapasztalati referenciaként szerepeltek, a szakmai, tudományos irodalom pedig a fogalmi és módszertani keretet biztosította. A dolgozat középpontjában az „Utódlási és értékesítési felkészültségi mátrix" áll: három, egymással összekapcsolódó eszközelemből álló döntéstámogató rendszer, amely hat dimenziós pontozásos önértékelő mátrixból, döntési fából és T–5/T–3/T–1/T felkészülési idővonalból épül fel. A fontosabb következtetések szerint az átadhatóvá tétel követelménye nem az útválasztás függvénye; a felkészülés időhorizontja években, nem hónapokban mérendő, és nem sűríthető, gyorsítható tetszőlegesen; a pszichológiai-családi dimenzió egyenrangú a strukturális fejlesztéssel és nem mellékszál, hiszen egy érzelmi alapon hozott döntés meghiúsíthatja a teljes folyamatot; a jogi és adózási rendezés időben elérhető, halasztva viszont értékveszteséggel jár. A megfogalmazott javaslatok az alapítók számára három területen szólnak: a felkészültségi mátrix önértékelésének elindítása a végső döntéstől függetlenül, a hat dimenzió párhuzamos fejlesztése sorrendi megközelítés helyett, és az alapítói új szerep megtervezése a leválasztással egyidejűleg.