Napjainkban a válási arányszám növekedése és ebből kifolyólag az egyszülős családok elterjedése figyelhető meg. A fiataloknak az oktatásban eltöltött idejük egyre inkább kitolódik, emiatt a pályaválasztásuk, házasságkötésük, családalapításuk később következik be, megjelent a posztadoleszencia (fiatal felnőttkor) jelensége. Ennek az új életszakasznak további jellemzői, hogy egyre később függetlenednek a szüleiktől anyagilag, továbbá költöznek el a szülői házból. Dolgozatomban ezt a két látszólag eltérő területet hoztam összefüggésbe. Kutatásom során félig strukturált interjúkkal megismertem, hogy egyetemista, elvált szülők gyerekei hogyan élték meg szüleik válását, és milyen hatással volt későbbi –főképp jelenlegi fiatal felnőttbeli– élethelyzetükre. Megtapasztaltam, hogy szüleik válása hatott jövőbeli házasságkötési szándékaikra, valamint leendő házasságuk megőrzésének törekvéseire. A felnőtté válás, azaz a szülőkről való leválás folyamatának intenzitását a szülők válása csak részben befolyásolta. Alanyaim kapcsán többnyire a szülői háztól való ideiglenes elköltözést tapasztaltam, mely egyetemista státusukból kifolyólag albérletben/kollégiumban élést jelentette, anyagiakban függnek szüleiktől. Azonban anyagi függőségük fennállása mellett úgy érzik, felnőttként kezelik őket, mely az önálló életük elősegítésében és annak kialakításában, véleménykikérésben, döntéshozatalbeli bevonásokban élik meg.