Szakdolgozatom során a munkám célja az volt, hogy egy több piridin csoportból álló ligan-dum komplexképződési reakcióját vizsgáltam réz(II)ionokkal, valamint jellemezzem a ki-alakuló komplexek SOD aktivitását. A ligandum deprotonálódási állandóit és a keletkező réz(II)-komplexek stabilitási állandóit pH-potenciometriás és UV-látható spektrofotometriás titrálás segítségével határoztuk meg. A ligandum szerkezete alapján hét csoport vehet részt sav-bázis folyamatokban, ugyanakkor a pH-potenciometriás vizsgálatok alapján a ligan-dumnak négy savi disszociációs állandóját tudtuk meghatározni. A négy pKa érték közül a két kisebb a piridínium nitrogénatomjainak deprotonálódásához rendelhető, még a két na-gyobb a tercier aminocsoport deprotonálódásához rendelhető értékek.A réz(II) és 4pydia közötti komplexképződési folyamatokat pH-potenciometriás titrálás se-gítségével vizsgáltuk 1:1 illetve a 2:1 koncentráció arányú mintákban. Az 1:1 fémion ligan-dum koncentráció aránynál a komplexképződés már pH~2 körül jelentős volt és pH~2,5-re már a réz(II)ion teljes mennyisége komplex formában volt jelen. Ez a ligandum nagy affini-tására utal a fémionra nézve. A 2:1 arány esetében már > 2 pH-nál jelentős Cu2L képződés tapasztalható és ez a komplex lesz a legnagyobb mennyiségben jelen lúgos pH-ig, ahol már vegyes hidroxo-komplexek keletkeznek. A komplex képző tulajdonságok meghatározása után SOD aktivitást vizsgálatot végeztünk 2:3 és 2:1 fémion:ligandum koncentráció arányok esetében. Az eredményül kapott inhibíciós görbék alapján megállapítható, hogy a két különböző összetételű mintában képződő komple-xek rendkívül jó SOD aktivitással rendelkeznek. A 2:1 fémion:ligandum arányú rendszerben képződő komplex IC50 értéke egy nagyságrenddel nagyobb, mint a 2:3 fémion:ligandum koncentráció arány esetében. Ez azzal magyarázható, hogy vegyes hidroxokomplexek kép-ződnek, amik gátolhatják a réz(II) és a szuperoxid gyökanion közötti kölcsönhatást.