Ha szólhat vers az életről magáról, akkor szólhat az élethez szükséges fényről is. És vallhat nem csak a biolgóiai létről, hanem a létezésnek mindig a csodájáról. Nem vonja kétségbe - csak megmutatja e csoda szomorúságát. Ha elfelejtenénk: nincs olyan sok közünk a teremtéshez, mint hinni szeretnénk. Egészen jól elvan nélkülünk, az érzékelő tudat nélkül is, csodálatunk pedig hidegen hagyja. Túl nagy hatalom - az egyetlen hatalom. Nem érdekli a csodálatunk. Mert az igazi szuperhatalom fegyvertelenül is legázol, véres és vérttelen. Életnek hívják... Szabó T. Anna verseiben a fény nem romantikus holdsugár, hanem az élet keletkezésének ősi alapja.