"Azt tartják, aki halálhírét megéli, sokáig él. Nos a maximának szép kilátásai nyílnak a jövőre. Nemrégiben már temette a kritika, és most szemünk előtt új életre kel. Néhány ezer éve megélt műfaj, lényegében látványos változások nélkül. Egyetlen más irodalmi produktumra sem érvényes eme alaki állandóság. Úgy tetszik, a tömörítés, a sűrítés, a paradoxon - a csőre töltött szellem - követelménye nem is igen tűri a formai kísérletezéseket, kalandozásokat. Soproni István maximái jobbára keserű igazságok, a gondolateszencia mesterművei. Egyediek és sajátosak, ugyanakkor halhatatlan elődök évezredes hagyományának folytatói, tömör ötvözetei költészetnek, filozófiának." (Fekete Gyula)