A Trilógia regénytestvérei éppoly szétválaszthatatlanok, mint alakjai, az ikerfiúk, akiket anyjuk a háború elől egy vidéki kisvárosba menekít. A felismerhető történelmi díszletek háttere előtt megdöbbentően barbár körülmények között cseperedik a két gyerek. Felzaklatóan nyers, ugyanakkor lenyűgözően őszinte történetük az előzményeket újra meg újra átérrelmezve-felülírva azt kutatja, vajon csírázhat-e emberség a történelem által végletesen embertelen létformába lökött szereplőkben, akiket elszakít egymástól a sors, és csak felnőttként találnak újra egymásra. A közben eltelt évek során groteszk, keserű szerelmek, súlyos megpróbáltatások révén sodródnak közös végzetük beteljesedése felé. A szenvedésnek ez a megrendítő és olykor kegyetlenül keserű regénye az ezredforduló emigráns irodalmának talán legkiemelkedőbb írása.