A sajtó a társadalmi kommunikáció egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköze, az egyén önmegvalósításának egyik alapvető terepe. Ez a tömegtájékoztatási forma a maga összességében elősegíti a társadalom tagjai számára a közéletben való részvételt is. A sajtó, a rádió, a televízió, majd az internet megjelenése új lehetőségeket nyitott az információ áramlása előtt, ami azonban a jogi, működési, intézményi és felhasználási szabályozás szükségszerű megalkotását is megkövetelte. A személyiségi jogok az ember testi, szellemi működését, egységét, szabadságát védi. A személyiségi jogok megjelenése a sajtóban és a médiában napjainkra szinte mindennapossá vált. Éppen ezért a kezdetektől fogva fontos volt az e körbe tartozó jogviszonyos pontos meghatározása, szabályozása. A technika fejlődésével azonban a sajtóhoz kapcsolódó eszközök is megváltoztak, egyre szélesebb körben áramlott az információ, egyre több lehetőség nyílt a visszaélésekre, mely a már meglévő szabályok módosítását, továbbá újak megalkotását követelte meg. A polgárok és a közélet szereplői rendkívül érzékenyen reagálnak a sajtó által elkövetett és a személyiségüket érő támadásokra, melyeknek hatására az emberi méltóság, a becsület is jelentősen felértékelődött. Mivel a személyiségi jogok az egyénhez legszorosabban kötődő, számára legfontosabb jogosultságokat foglalják magukba, ezért a pontos szabályozás, valamint a jogérvényesítés eszközeinek törvényi meghatározása kiemelkedően fontos e jogok védelme szempontjából. A személyiségi jogsértések esetében azonban még mindig nem tűnik elég szigorúnak a szankciórendszer. A szabályozást nehezíti, hogy a sajtóra és médiára vonatkozó szabályok átnyúlnak a jogágak határain, s egy olyan sajátos egységet alkotnak, melynek a polgári, büntető és közigazgatási jog egyaránt részét képezi.