Az egyik első fennmaradt tízes számrendszerbeli számításokról szóló könyvet Al-Hvárizmi, Muhammad Ibn Músza (780?-850) perzsa-arab matematikus írta, melynek latin fordítása maradt fenn Algorithmi de Numero Indorum címmel. E munkájában szereplő eljárásokat - neve latinra való felületes fordításából származóan - algorithmusoknak nevezték el. A későbbiek folyamán ez az eltorzított név minden, valamely előírt módon és sorrendben végrehajtandó számolási eljárást jelentett. Ma már általánosabban használt fogalom: az algoritmus egyértelműen meghatározott műveletsort jelent, amely feladatok vagy feladatcsoportok megoldására alkalmazható. Akarva-akaratlan, tudatosan vagy spontán módon alakítunk ki naponta ismétlődő eljárásokat (algoritmusokat), amelyeket lépésenként hajtunk végre. Ezek a folyamatok általában nem tudatosak (bár jó volna, ha azok lennének). Viszont minden tervszerű, átgondolt tevékenységünket algoritmusok mentén éljük, végezzük. Az algoritmusok struktúrát, rendet visznek életünkbe, gondolkodásunkba, tevékenységünkbe. Sok pszichikus energiát takarítunk meg azzal, ha az egyszer már felállított algoritmust alkalmazzuk újra. Az algoritmikus szemléletmód állandóságot, stabilitást jelent gondolkodásunkban, tágítja szellemi tevékenységünk körét, célt és formát ad a probléma megoldásának. Az algoritmus fegyelmezett gondolkodásra késztet. A lépéseken végighaladva a tanuló értékeli az adott helyzetet, elveti, vagy megerősíti saját gondolatát. Minden sikeres lépés és főképpen a sikeres feladatmegoldás erősíti az önértékelést.