Jelen szakdolgozat az óvodás korosztály, 3-7 éves korú gyermekeinek idegennyelvi szóelsajátításának lehetőségeire fókuszál. Az empirikus kutatás három, egyenlőszámú, véletlenszerűen kiválasztott, azonos életkorú gyermekek csoportban történt, csoportonként eltérő módszerrel. A kutatás fő célja az volt, hogy bebizonyítsa a játékos, több csatornás befogadásra támaszkodó módszerek eredményességét a didaktikus tanulással szemben, valamint, hogy feltárja a digitális eszközök motiváló hatását a jelen kor gyermekeire. Harminchárom, hatéves gyermek alkotta azt a három csoportot, melyben a vizsgálatok történtek. A gyerekek tizenegy fős csoportokban sajátíthatták el ugyanazon témakör megegyező szavait, de eltérő módszerekkel. Az első csoport tagjai játékos, mozgással kísért dalok, mondókák és játékok alkalmazásával, a második csoport képek és beszélgetés, a harmadik csoport digitális eszközön, szótanító program segítségével tanulhatták meg a szavakat. A kutatás feltárta a gyermekek szóelsajátításának eredményességét egy egyéni interjún alkalmával, rögtön az egyes foglalkozások után, majd egy héttel később megismételt utóteszten. Lényegében az első csoportot tekinthetjük a kísérleti csoportnak, a másik kettőt pedig a kontrollcsoportnak. A második és harmadik csoport módszerei megegyeztek, azzal az eltéréssel, hogy a harmadik csoportnak nem a pedagógus mondta a szavakat, illetve nem ő mutatta a képeket, hanem a szótanító program a digitális eszközön – okostelefonon, tableten. A pedagógus személyének motiváló erejére a kutatás nem összpontosít. Az egyes foglalkozásokat egy rögtön elvégzett, azonnali utóteszt követte, majd egy hét elteltével egy késleltetett utóteszt. Az eredmények alapján elmondható, hogy a multiszenzoros módszer, amely az auditív, vizuális és kinesztétikus csatornát is egyidejűleg mozgósítja, hatékonyabb szótanulást eredményez.