A veszélyek, melyekkel az emlős fajoknak szembe kell nézniük, néhány kategóriába sorolhatók, ilyenek például az élőhelyvesztés, a nem fenntartható vadászat és az üldözés. Amennyiben hasonló veszélyeknek vannak kitéve, a különféle fajok számára hasznos lehet ugyanaz a konzervációs beavatkozás, ezáltal a konzervációval kapcsolatos intézkedések hatékonyabbak lehetnek. Ezt a problémát főemlősök és macskafélék esetében a földrajzi eloszlásban észlelhető durva léptékű átfedésekkel vizsgáltuk, és a fajokhoz kapcsolt, őket elsődlegesen veszélyeztető tényezőkkel kapcsolatos IUCN Vörös Lista értékelését használtuk. Egy a közös veszélyekkel szembenéz főemlősöket és macskaféléket érintő globális analízis a legnagyobb átfedést Közép- és Dél-Ázsiában mutatja, ahol 14 főemlős és macskaféle fordul elő együtt. A terület 80%-nál is nagyobb részén, ahol legalább egy veszélyeztetett főemlős vagy macskaféle faj előfordul, a másik taxonból is legalább egy faj megtalálható, habár ezen cellák több, mint 60%-a a Conservation International hot spotjain kívülre esik. Egy macskaféléket és főemlősöket veszélyeztető tényezőkről és ennek IUCN Akciótervéről szóló áttekintő tanulmány megerősíti azt a hipotézist, mely szerint ezek a fenyegetések gyakran ugyanazok és ugyanott fordulnak elő. Elvben a nagymacskák védelme érdekében tett lépések a veszélyeztetett főemlősöknek is hasznára válhatnak, és fordítva.