Dolgozatomban a Tiszalöki Nimród Vadásztársaság őzállományának minőségét alapvetően meghatározó kondicionális állapotát vizsgáltam. Annak érdekében, hogy teljes képet kaphassunk a témáról, első célkitűzésem az volt, hogy elemezzem a területen élő őzállomány létszámát, szerkezetét. Ennek elvégzésekor kitértem az országos állományjelentésekre, így tendenciákat állapíthattam meg a vizsgált területen élő nagyvadfaj létszámbeli változásaira. Ezeket az adatokat összehasonlíthattam a vizsgált terület viszonyaival, melyekből a gazdálkodás szakszerűségére következtethettem. Másodsorban szemléltettem az őzállomány múltbeli és jelenlegi kondicionális állapotát a vesezsír-index értékeinek vizsgálatán keresztül. Ennek segítségével értékeltem a gazdálkodó vadgazdálkodási tevékenységét, illetve javaslatokat tettem a rövidebb-hosszabb távú vadgazdálkodás javításának érdekében. A felmérést a teljes terület feltérképezésével kezdtem. A vizsgált terület egy tipikus közép-tiszai élőhelyen található, mind geológiai, domborzati, mind éghajlati viszonyait figyelembe véve. A vadgazdálkodási körzet meghatározó jellegét az apróvadas területek adják, ugyanakkor az erdősültebb és ártéri területrészeken a vaddisznó jelentős szerepet játszik. Összességében megállapítható, hogy az elmúlt öt év vadgazdálkodási tevékenysége a lokális környezeti tényezők ismeretében és a lehetőségek tükrében szakszerű volt. A vadásztársaság mindenkor az állomány megóvását és tervszerű hasznosítását helyezte és helyezi előtérbe, amelyet a vadállomány létszámának növekedése jól tükröz. A hivatásos személyzet szakmai hozzáértésének magas színvonalát jelzi, hogy a fent említett időintervallum alatt minden évben 2-3 kapitális (500 g feletti) őzbak kerül terítékre a területen, ez az elmúlt évtizedekben csak esetlegesen volt jellemző. Amennyiben a vadászatra jogosult ezt a tendenciát folytatni tudja, véleményem szerint néhány éven belül a térség legsikeresebb vadgazdálkodási egységei között lehet majd számon tartani.