Állami gondozásban élő roma gyerekek óvodai szocializációjának jellemzői

Abstract

A szakdolgozat az állami gondozásban élő roma gyermekek óvodai szocializációját és a közösségbe való beilleszkedését vizsgálja. A kutatás célja, hogy feltárja a korai életkorban átélt traumák, kötődési zavarok és a veszélyeztető szociális környezet a gyermekek szociális fejlődésére milyen hatással vannak. A kutatás további célja annak feltárása, hogy az óvodai nevelés során az óvodapedagógus milyen pedagógiai módszereket, eszközöket alkalmaz az állami gondozásban élő roma gyermekek hátrányainak kompenzálására. A kvalitatív kutatás félig strukturált interjúkból és esettanulmányokból áll. Az eredmények szerint a gyermekek szociális nehézségeinek hátterében a kötődési zavarok és a korai traumák állnak. A pozitív megerősítés, a következetes nevelési stílus, a stabil szabályrendszer segíti a gyermekek szocializációjának fejlődését, míg az engedékeny nevelési stílus hátráltatja azt. Az óvodapedagógus támogató attitűdje meghatározó szerepet tölt be a nevelési folyamatban. Az óvoda biztonságos és strukturált környezetet biztosít a társas normák elsajátításához. A gyermek fejlődését továbbá a nevelőcsalád és a gyermekvédelmi szakemberek együttműködése is befolyásolja. A kutatás rámutat, hogy megfelelő támogatással a korai hátrányok csökkenthetőek és így az állami gondozásban élő roma gyermekek esélyt kapnak az életkoruknak megfelelő szocializációra, valamint a sikeres társadalmi beilleszkedésre.