A magyar állami természetvédelem hivatalos ökoturisztikai koncepciója szerint olyan turisztikai fejlesztési programokat kell kidolgozni és végrehajtani, amelyek biztosítják a vonzerőt képező környezeti értékek megőrzését, minimalizálják a turizmus lehetséges környezeti kárait, és hozzájárulnak a helyi közösségek és települések fejlődéséhez is. A turisztikai hasznosítás határait a jelenleginél erősebb jogi keretek között szabályozva lehet csak oly módon meghatározni, hogy egyes természetvédelmi prioritások ne sérülhessenek. Szakítani kell azzal a szemlélettel és hagyománnyal, mely lehetővé teszi, hogy a természeti területek és értékek bemutatása pillanatnyi érdekeknek alárendelve akár fokozottan védett területeken, vagy veszélyeztetett fajok zavarásával valósuljon meg.Ma már hazai és nemzetközi példák is igazolják, hogy kialakítható a védett természeti területekhez kapcsolódó bemutatás oly módon, hogy az ne veszélyeztesse a természetvédelem prioritásait, sőt azok fenntartásában, megőrzésében tegye érdekeltté a helyi lakosságot és a bemutatásban részt vevőket egyaránt. Jó példa erre az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság tevékenysége Jósvafő térségében, vagy a WWF által kezdeményezett és fenntartott PAN Parks rendszere.A pozitív példák tapasztalatai felhasználva mielőbb meg kell alkotni a Duna-menti te-rületek természetvédelmi kezelési tervét, mely koncepcionális szinten biztosíthatná a védelem és a turisztikai hasznosítás fenntartható egyensúlyát. A természetvédelemnek – amennyiben felvállalja az optimális esetben betöltendő koordinációs szerepkört – az eddigieknél sokkal szélesebb, és élőbb kapcsolatrendszert kell kialakítania potenciális partnereivel. Sikeres tevé-kenysége esetén számos turisztikai terület eredményeit integrálhatja az ökoturizmusba.