„Nem vagyok elég jó” a munkahelyen: Az imposztor szindróma és az önakadályozás hatása a viselkedésre

Abstract

A dolgozat az imposztor jelenség (IP) és a szervezeti polgár viselkedés (OCB) közötti összefüggéseket vizsgálja, kiemelve az munkamotiváció és az önakadályozás szerepét. Az imposztor érzéseket úgy közelíti meg, mint a sikerek belső tudatosításának hiányát, ahol az egyén az elért eredményeit külső tényezőknek (például a szerencsének) tulajdonítja. Ez a kognitív torzítás állandó szorongást és a lelepleződéstől való félelmet eredményez, és az öndeterminációs elmélet szerint sérti az autonómia és a kompetencia alapszükségletét. Ennek következtében a belső, örömteli motivációt felválthatja egy külső kényszer alapú, az énkép védelmét szolgáló kontrollált motiváció. A kutatás elemzi az önakadályozó stratégiákat, amelyek maladaptív módon próbálják védeni az egyén önbecsülését a vélt kudarctól, és vizsgálja az önakadályozás és az imposztor jelenség közti viszonyokat. Egyik központi kérdése, hogy az imposztor érzések miatt megélt belső feszültség fokozza-e az altruista szervezeti szerepvállalást (az OCB-t) kompenzációképp, vagy éppen felemészti az ehhez szükséges mentális erőforrásokat. A cél egy olyan szervezeti klíma megértése, amely támogatja a kompetencia egészséges megélését és az őszinte közösségi szerepvállalást.