Neurosonológiai vizsgálatok a stroke rizikófaktoraiban

Abstract

Vizsgálatainkat fiatalkori hypertoniában, hyperlipidaemiában és az arteria carotisok occlusiv megbetegedésében végeztük. Neurosonológiai vizsgálómódszerekkel a kockázati állapot korai felismerése volt a célunk. Az arteria carotisok fölötti auscultatio és a carotis duplex ultrahang eredményének összehasonlításával arra a következtetésre jutottunk, hogy ma is van jelentősége a carotisok fölötti hallgatózásnak. Az auscultatio továbbra is az általános orvosi vizsgálat része kell, hogy maradjon, de fokozott rizikójú betegekben a carotis duplex vizsgálat elvégzése javasolt. Kezeletlen, fiatal hypertoniás betegeken mi alkalmaztuk először a kerékpár ergometriával kombinált TCD vizsgálatot. Fiziológiás stimulust (fizikai terhelés) alkalmazva nem invazív módon monitoroztuk a hemodinamikai paraméterek változását. A hypertoniás csoport terhelhetősége, a fizikai terhelés során bekövetkező átlagsebesség-változása és CO2-reaktivitása szignifikánsan kisebb volt az egészségesekéhez képest. A korábban kezeletlen hypertoniás személyek egy részén 3 év múlva újra elvégeztük a vizsgálatot. Nem tudtuk megerősíteni azt a feltevést, hogy a megfelelő antihypertensiv therápia normalizálhatja a cerebralis arteriolák dilatációképességét. A kezeletlen csoportban a CO2 reaktivitás értéke viszont csökkent a 3 évvel korábbi vizsgálathoz képest, tehát a megfelelő antihypertensiv therápia csökkentheti a rezisztenciaerek átalakulásának progresszióját. Fiatalkori hyperlipidaemiában a lipidértékek széles intervallumában az atherosclerosis korai jelzőjeként ismert IMT-t mértünk az arteria carotis communisokon. Vizsgálatunkban pozitív összefüggést találtunk az IMT és a cholesterinszint között, míg negatív volt a korreláció az IMT és a HDL-C között. A triglyceridnek nem volt szerepe a fiatalkori IMT növekedésében. Az eredmények megegyeztek két független neurosonológus által mért IMT eredményeinek elemzésekor. Fiatalokon, a már kialakult arteria carotisok occlusiv megbetegedésében végzett vizsgálatainkkal a fiatalkori atherosclerosis okait kerestük. Legfontosabb eredményünknek azt tartjuk, hogy fiatal, az arteria carotisok occlusiv betegségében szenvedő személyeken a gyulladásos markerek (fehérvérsejtszám, CRP, fibrinogén) szintje emelkedett volt, tehát a fiatalkori atherosclerosisban a gyulladásnak kiemelkedő szerepe van. Az LDL csökkent oxidatív rezisztenciáját nem tudtuk a perifériás vérből kimutatni korai atherosclerosisban. A folyamat a subendotheliális térben zajlik, rutin klinikai szűrővizsgálatban tehát nem javasoljuk a plasmából való LDL oxidatív rezisztenciájának a mérését.