Az elmúlt években történt büntetőjogi reform végső eleme a büntetőeljárási törvény újrakodifikálása volt, melyben sor került a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések átalakítására is. A korábbi törvényhez képest a kényszerintézkedések rendszerében teljes szemléletváltás történt. A legsúlyosabb kényszerintézkedés továbbra is a letartóztatás maradt, azonban a szükségesség és arányosság elvének érvényesülése érdekében ennek elrendelésére csak „ultima ratio”, vagyis legvégső esetben kerülhet sor. Vagyis az elrendelése csak abban az esetben lehetséges, ha a megjelölt tárgyi és személyi körülmények alapján enyhébb kényszerintézkedés nem alkalmas a kívánt cél elérésére. Dolgozatomban rövid történeti áttekintést követően foglalkozom az alapelvekkel, majd részletesen bemutatom a letartóztatás elrendelésének feltételeit, elrendelését, időtartamát, felülvizsgálatát, végrehajtását, illetve megszüntetését. Fontosnak tartom a letartóztatás elrendelésével kapcsolatos „sematikus, sémaszerű” jelzőkkel illetett indítványokkal, illetve bírósági határozatokkal szemben megfogalmazott kritikák részletesebb bemutatását, vizsgálatát.