A tehetségmodellek legújabb ága külön figyelmet szentel a nemi különbségeknek a tehetségfejlődés és kibontakozás folyamatában, külön kiemelve a női tehetségeseket, mint olyan csoportot, akik környezeti hatások, sztereotípiák vagy belső gátak hatására hajlamosabbak tehetségüket elhanyagolni. Reis (1998) tanulmánya alapján számos olyan tényezőt ismerhetünk meg, melyek hiánya gátolhatja, megléte pedig segítheti a női tehetségek kiteljesedését. A női tehetségesekkel kapcsolatos nehézségek és akadályok elleni intervenciókhoz fontos azonban ismernünk, hogy mely tényezők segítik a tehetségesek kibontakozását és a belső és külső akadályozó tényezők leküzdését. A következőkben ismertetett vizsgálatban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen tényezők segíthetik a tehetséges fiatalok kibontakozását. A Renzulli (2000) és Reis (1998) női tehetség kibontakozásának modellje alapján megállapítható, hogy bizonyos metakognitív komponensek és alkomponensek, mint a bátorság, a karizma, az elmélyülés, az emberi dolgok iránti érzékenység és a tudomány valamely területének szeretete elősegítik a tehetség megnyilvánulását; amely metakognitív faktorok nagy hasonlóságot mutatnak a Karaktererősségek Modellel (Peterson és Seligman, 2004), Holland (1973) foglalkozási személyiségtipológia vagy RIASEC-modelljével, valamint az elsajátítási motiváció (Józsa, 2007) és a kreativitás egyes aspektusaival. Így a vizsgálat ezen elméletek közötti, valamint a Renzulli (2000) és Reis (1998) modellekkel való lehetséges összefüggéseket szeretné feltárni.