A mai magyarországi középfokú oktatási intézmények nagy részében az a tendencia mutatkozik meg, hogy a diákok nagy százaléka elveszíti az olvasás iránti szeretetét, rosszabb esetekben ez már a 9. osztályban megtörténik. A probléma okait és lehetséges megoldásait vizsgálom a dolgozatomban. Szeretném bebizonyítani, hogy a mai fiatalabb generációknak is szüksége van az élvezhető irodalomoktatásra, és hogy ehhez már nem elég az, hogy az irodalomtanárok átadják azt az információhalmazt, amire úgy gondolják, szükség van az érettségire való felkészüléshez. Ezért a dolgozat első felében az általam készített kérdőívre kapott válaszokat vizsgálom meg. A kérdőív legfőbb témája a középiskolai kötelező olvasmányok aktualitása. A kérdőívet több mint kétszáz fő töltötte ki. Ezeket az eredményeket elemzem és összevetem egy másik, ötszáz főt felölelő kérdőív eredményeivel. A kérdőívben legfőképpen arra próbálok választ találni, hogy mely kötelező olvasmányok tekinthetőek elavultnak több szempontból is. Emellett bemutatom pár szóban a válaszadók által legtöbbször kiemelt műveket, melyeknek létjogosultságot kellene nyernie a kötelező olvasmányok között. Rákérdezek arra, hogy milyen típusú könyveket olvasnak szívesen az olvasók, és hogy ezek közül milyen könyveket ajánlanának arra, hogy helyet kapjon a kötelező olvasmányok listáján. Ezen kívül megvizsgálom a könyvek és a filmes adaptációk közti kapcsolatot az olvasók véleményeit felhasználva, hiszen szerintem érdemes elgondolkodni a filmek adta élmények felfedezésén is a középiskolákban. A dolgozatom második felében megpróbálom feltárni azokat a problémákat, amelyek a kötelező olvasmányokat veszik körül. Ezeknek a problémáknak a feltárását nagyon fontosnak vélem, hiszen nemcsak arról van szó, hogy nem olvasnak a diákok, hanem már szövegértésbeli nehézségek is felfedezhetőek az irodalmi művek befogadásakor. Ráadásul a „Z” generáció egy teljesen új, eddig még nem ismert problémával küzd: nehezen szelektál a tömeges információban, mely naponta éri, és ez kihat az iskolai teljesítményekre is. A magyartanároknak nem azzal kellene küzdeniük, hogy a diákok elolvassák a kötelező olvasmányokat, hanem az irodalom szerethetőségét kellene felismertetniük a velük. Ehhez olyan eszközökre van szükség, melyek megkönnyítik az irodalom befogadását, érdekesebbé, személyessé teszi azt a számukra. A diákok számára érdekes kötelező olvasmányok hiánya és az irodalomtörténet sulykolása nevezhető talán a legsúlyosabb problémának a mai magyarországi közoktatásban a magyar irodalom terén. Ezekre és más problémákra hívom fel a figyelmet ebben a dolgozatban, melyekre ugyanakkor megpróbálok megoldásokat is keresni.