A Tisza az Alföld meghatározó tengelye mind szerkezeti, mind vízgazdálkodási szempontból. Szabályozása előtt szabadon futott az Alföld mélyebb részein így a jelentős gazdasági előnyök mellett (vadászat, halászat, legeltetéses állattenyésztés) kifejezett gondokat okozott a szántóföldre alapozott mezőgazdasági hasznosítás számára, társadalmi igényként jelentkezett a folyó szabályozása, a térség népességeltartó képességének fokozása érdekében. A Tisza szabályozásával a fokok igen nagy hányada levágásra került, a gátrendszer megépítésével helyreállításuk gyakorlatilag nem megoldható. Ugyanakkor a gátak illetve a magas partok közötti területeken - megítélésünk szerint - még mód van a korábbi fokrendszer maradványainak felkutatására, esetleges rehabilitációjuk megoldására. A feltárások eredményeként kiválaszthatók azok, amelyek rehabilitációja gyakorlati és gazdasági előnyökkel jár. Szakdolgozatom célja a fokgazdálkodás helyreállításához és elsősorban a halállományra gyakorolt hatás becsléséhez a rendelkezésre álló szakirodalmi források feldolgozása; a kiválasztott Rákóczifalva – Bivaly-tó mintaterület bemutatása, elsősorban a jelenlegi fizikai és vízrajzi adottságok és az eddig megvalósult tevékenységek alapján; a fejlesztési koncepció megfogalmazása, valamint a fokrendszernek a Tisza halállományára gyakorolt hatásának becslése.