Vizsgálatunkban kamrai tahikardia miatt katéterablációra kerülő, struktúrális szívbetegségben szenvedő betegeink adatait vizsgáltuk. Tekintettel arra, hogy a pitvarfibrilláció jelenléte jelentősen rontja a szívelégtelenségben szenvedő betegek túlélését, kutatásunk célja volt, hogy részletesen megvizsgáljuk a pitvarfibrilláció társulását a struktúrális szívbetegségben szenvedő betegeink körében, akiknél kamrai tahikardia miatt katéterablációs beavatkozásra került sor. Kutatásunk során két betegcsoportot különítettünk el: egyik csoportba a sinus ritmusú betegek tartoztak, míg a másik csoportot azok a betegek alkották, akiknél az anamnézisben pitvarfibrilláció szerepelt.A kutatásban vizsgáltuk a két csoport közötti különbségeket, részletesen elemeztük a betegek átlagéletkorát, nemi megoszlását, alapbetegségeit és rizikófaktorait. Emellett különös figyelmet fordítottunk az echokardiográfiás leletekre, az abláció előtti gyógyszeres terápiára, a kamrai tahikardia indukálhatóságára és a katéterabláció eredményességére. Továbbá, a hosszú távú utánkövetés során elemeztük a kamrai tahikardia ismételt előfordulását (rekurrenciáját), az ismétlődő ritmuszavarok kezelése során szükségessé váló ICD terápiákat, valamint a betegek túlélését.Összefoglalva elmondhatjuk, hogy pitvarfibrilláció társulása esetén a kamrai tahikardia ritkábban volt indukálható a beavatkozás során, azonban a hosszú távú aritmia rekurrencia és mortalitás magasabb struktúrális szívbetegeken végzett katéterablációt követően sinus ritmusban lévő betegekkel összehasonlítva.