Interstitiális tüdőbetegségek retrospektív elemzése (2018-2023)

Abstract

Bevezetés: Az interstitialis tüdőbetegségek (ILD) a tüdő parenchymáját érintő, heterogén kórképek csoportját alkotják, amelyek diagnosztizálása és kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel. A klinikai tünetek, képalkotó vizsgálatok és patológiai leletek együttes értékelése alapvető a pontos diagnózis felállításához. Az ILD-k korai felismerése kulcsfontosságú, mivel a korai terápiás beavatkozás javíthatja a túlélést és az életminőséget. Célkitűzések: A kutatás célja az ILD-alcsoportok összehasonlítása légzésfunkciós paraméterek alapján, az antifibrotikus kezelések hatásának értékelése, valamint a társbetegségek kimenetelre gyakorolt hatásának elemzése volt. Módszerek: A kutatás retrospektív elemzése során a 2018 és 2023 között az ILD-teamen bemutatott betegek adatait dolgoztuk fel. A betegeket a nemzetközi irányelveknek megfelelően négy fő csoportba soroltuk: ismeretlen eredetű ILD, rendszerbetegséghez társuló ILD, granulomatózus és egyéb jól meghatározható ILD. A légzésfunkciós paraméterek (FVC, FEV₁, DLCO%, Tiffeneau%) kezdeti értékeit statisztikai módszerekkel hasonlítottuk össze, az antifibrotikus kezelések (nintedanib, pirfenidon) hatását pedig longitudinális elemzéssel vizsgáltuk. A társbetegségek túlélésre gyakorolt hatását Cox-regressziós modellel értékeltük. Eredmények: A vizsgált ILD-csoportok között a légzésfunkciós paraméterekben szignifikáns különbségek mutatkoztak. Az ismeretlen eredetű ILD-ben szenvedő betegek alacsonyabb FVCés FEV₁-értékeket mutattak a többi csoporthoz képest, míg a DLCO% érték a granulomatózus csoportban volt a legmagasabb. Az antifibrotikus kezelést kapó betegek esetében a tüdőfunkció romlása mérsékeltebb volt, ami a kezelés potenciális védőhatására utalhat. A Cox-regressziós elemzés alapján a hiperszenzitív pneumonitis, a tuberculosis és a scleroderma szignifikánsan negatívan befolyásolta a túlélést. Következtetések: A kutatás rámutatott, hogy az ILD-alcsoportok közötti funkcionális különbségek, az antifibrotikus kezelések védőhatása és a társbetegségek prognosztikai szerepe egyaránt meghatározó a betegség lefolyásában.