A jóerkölcs problematikája távoli gyökerekhez vezethető vissza. Munkajogi megjelenése valójában az ipari forradalom óta vált egyre aktuálisabbá, ugyanis a modern értelemben vett munkaviszony az indusztrializációval kapcsolatos. A jóerkölcs mint munkajogi „fogalom” a régi Munka törvénykönyvében szó szerint még nem szerepelt. Az új Mt. viszont – a jogalkotó szándékából fakadóan – már expressis verbis, egyfajta etikai normaként használja. Ebből következik, hogy a jogalkotói akaratból fogalmi elemévé vált a hatályos munkajognak. Elmondható, hogy a jóerkölcs definiálása rendkívül nehézkes, egyrészt genarálklauzulával való jogtechnikai megoldása, másrészt a széleskörű bírói mérlegelés lehetősége miatt. A kifejezés tartalommal való kitöltésének kérdésében központi szerepet kap a jogszabályok értelmezése, továbbá befolyásolhatja az adott társadalmi felfogás, illetve akár a bíró személyes meggyőződése is. Kutatásom során 2012-2022 közötti ügyek kerültek részletesebben górcső alá, azaz statisztikai jellegű elemzésem fókuszában az elmúlt 10 év joggyakorlata áll. A kutatási folyamat eredményeképpen arra a megállapításra jutottam, hogy míg a jóerkölcsbe ütközés polgári jogi gyakorlata sokkal inkább kikristályosodott képet mutat, addig a munkajog ezen a területen meglehetősen képlékeny, elmélete és gyakorlata egyaránt alakuló félben van.