A szakdolgozatomat a magyarországi hajléktalan-ellátás témakörében készítettem, melynek központi kérdése: „Mire elég a rendszer?”. E kérdés köré építettem fel a szakirodalmi áttekintést és a kutatásomat is. A szakirodalmi részben áttekintettem a témához kapcsolódó legfontosabb magyar és külföldi forrásokat, külön kitértem a hajléktalanság szakirodalmi és jogszabályi értelmezéseire. A hajléktalan személyekre vonatkozó jogszabályi hátteret összefoglaltam, illetve a számukra kialakított szolgáltatásokat és intézményeket is. Röviden ismertettem a lakáspolitikai intézkedéseket, amelyek akár prevenciót, akár megoldást is nyújthatnak a hajléktalan személyek számára. Fontosnak tartottam a kriminalizáció kérdéskörét, hozzákapcsolódóan pedig az intern és extern modellt is jellemeztem. A dolgozatomhoz 17 félig strukturált interjút készítettem, hajléktalan személyekkel és szakemberekkel. Eredményként azt a választ kaptam, hogy nem sokat változott a hajléktalanellátás a rendszerváltás óta, mivel továbbra is krzískezeléssel próbálja megoldani a problémát és nem hosszútávon. Illetve nem mindig a tényleges problémára reagál, mivel sok esetben a hajléktalanság csupán egy tünet, nem pedig a valódi probléma.