Diplomadolgozatom témájának kiválasztásánál nagy segítséget nyújtottak gyermekkori emlékeim, ugyanis szüleim jövedelem-kiegészítésképpen több éven keresztül foglalkoztak dohánytermesztéssel. Igaz, hogy családunk már 3-4 éve felhagyott a termesztésével, de még mindig szívesen gondolok vissza az olykor éjszakába nyúló fűzésre, egyengetésre, válogatásra. Nehéz is lenne elfelejteni, ugyanis attól függetlenül, hogy már nem folytatjuk a tevékenységet, lakóhelyemen, Ófehértón - amely Magyarország ÉK-i részén található, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - nagyon sok ember számára nyújt kiegészítő jövedelemszerzési vagy esetleg állandó munkahely hiányában megélhetési lehetőséget. Az itt élő emberek jelentős részének a dohány jelenti a megélhetést, mivel más lehetőség nincs számukra, egyrészt a munkahelyek hiánya miatt, másrészt az emberek aluliskolázottságából kifolyólag. Témaválasztásomat az előzőeken túl segítette még az egyre inkább szélsőségessé váló időjárás, értem ezalatt az aszályos nyarak számának növekedését, melynek következtében a termesztés egyre nehézkesebbé válik és ezáltal öntözés egyre inkább előtérbe kerül vagy mondhatjuk úgy is elképzelhetetlen a termesztés nélküle, mivel alapjában véve rossz vízgazdálkodású, homokos területekről van szó.

Vizsgálataimat az ófehértói Sirokkó Szövetkezetnél végeztem, az adataim innen származnak, ezek alapján szeretnék néhány értékelhető következtetésre jutni.