Számos vizsgálat támasztotta alá, hogy a magatartási rizikófaktorok fontos szerepet játszanak a parodontális betegségek kialakulásában. Dolgozatomban a szájhigiénia, a rossz szokások és mechanikus traumák, a krónikus stressz és a táplálkozási hatások fontosságára szeretnék rávilágítani, és ezzel egyben felhívni a figyelmet a faktorok eliminálásának fontosságára. A fogágybetegségek kialakulásában számos tényezőre nincs hatásunk, ilyen például a páciens kora vagy immunstátusza. Ezekkel szemben a magatartási rizikófaktorok többsége a betegek tudásának, hozzáállásának, és motivációjának alakításával befolyásolhatók. Alapvetően a páciensek viselkedésén és hozzáállásán múlik, hogy mennyire engedik az ezen tényezők által kiváltott káros hatásokat érvényesülni. A fogorvosnak ugyanakkor fontos szerepe van a betegei felvilágosításában, a motiváció megerősítésében, illetve a már kialakult elváltozások korai felismerésében.
A rizikófaktorok nagy részénél megfigyelhető, hogy az eliminálásuk után az általuk kialakított kórfolyamat mértéke csökkenni kezd. A páciensek kielégítő, személyre szabott tájékoztatásával megelőzhetők a különböző parodontális elváltozások, ugyanakkor a már kialakult léziók esetén is nagy hangsúlyt kell fektetni a progresszió csökkentésére és esetleges visszafordítására a fennálló rizikótényezők megszüntetésével. E tekintetben a fogorvosok és szájhigiénikusok szerepe elsőrendűnek tekinthető.