A játék olyan lehetőségekkel bír, mely bármelyik korosztály számára nyitott könyvként szolgál. Valójában mindannyian tudjuk csak nem gyakoroljuk azt a felfogást, miszerint maga az élet is egy játék, melynek szabályait mi emberek írjuk meg és melynek történetét magunk alakítjuk, formáljuk. Az óvodás korú gyermekek tudják, belső identitásukból fakad, egyfajta késztetést éreznek, a játszani akarás cselekvését. A játék bármikor megtörténhet, bármilyen eszközt, helyet, teret érinthet. Lényege, hogy a gyermekek olyan érzelmi állapotba kerüljenek, mely önkéntelenül is pozitív hatásokat szabadítson fel bennük. Az elvált szülők óvodás gyermekeinél a játék során tükröződnek kognitív gondolataik a válás közben megélt állapotról, a szülők egymással és a gyermekkel teremtett kapcsolatról. A gyermekek játékában a vágy megélése, a vágyakozás apró jelei nagyobb intenzitással mutatkoznak meg. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyermek a mindennapok történéseit kelti életre, jeleníti meg játékában. A kutatás célját képezte, hogy ismereteket kapjunk a játék és az emocionális funkciók összehangolásának produktumáról, valamint arról, hogy a gyermek milyen intenzitással jeleníti meg a családi állapot felbomlásának hatásait.