A speciációs analitika célja, hogy elválassza egymástól az adott nyomelem különböző vegyérték- és kötésállapotú formáit. Manapság egyre fontosabbá vált az ilyen célú módszerek kidolgozása, mert vannak olyan elemek, amelyek különböző formában fordulnak elő a természetben, és eltérő az élettani hatásuk. Például, a krómnak 2 stabil vegyérték-állapotú formája van: a króm(III) és króm(VI). Az előbbi esszenciális, nélkülözhetetlen az anyagcsere-folyamatok normális működéséhez, és számos enzim aktivációját biztosítja. Az utóbbi toxikus, és rákkeltő hatású. Az elemspeciációs módszerek kidolgozásánál igyekeznek a formák minél jobb elválasztására, és az egyre kisebb koncentráció pontos kimutatására.