A foszfát-, szulfát-, és nitrátéhezés hatása a toxikus Aphanizomenon ovalisporum cianobaktérium cilindrospermopszin termelésére

Absztrakt

Gyakori probléma napjainkban a Föld felszíni vizeinek szennyeződése, és ennek következményei: az élőhelyek drasztikus átalakulása, az élőlények pusztulása, és egyes esetekben a mikrobiális tömegprodukció. Az eutrofizációt, mint a környezetszennyezés egyik következményeként számon tartható jelenséget, a 20. század közepén ismerték fel; azóta a jelenség jelentős károkat okozott a vízi környezetben, komoly nehézségek mutatkoztak, és mutatkoznak napjainkban is a vízhasználatban, horgásztavak, természetes fürdőhelyek vizének kezelésében, és sok esetben az ivóvízkezelésben is. A vízhasználatot és -kezelést érintő problémák része az eutrofizáció alkalmával megfigyelhető vízvirágzás, azaz a planktonszervezetek (cianobaktériumok és eukarióta algák) tömeges elszaporodása. A foszfor az egyik legfontosabb elem, amely szerepet játszik a planktonszervezetek tömegprodukciójának szabályozásában, emellett a rendelkezésre álló kötött nitrogén mennyisége mutatkozik meghatározónak. Az eukarióta algákkal szemben a cianobaktériumok több képviselője nitrogénkötő képessége révén független a kötött nitrogén mennyiségétől, ezáltal csökken azon tényezők száma, amelyek együttes megléte szükséges az ilyen fajok tömegprodukciójának kiváltásához.

Leírás
Kulcsszavak
cianobaktérium, cyanobacterium
Forrás