A hibrid cirok esetében a vetőmag-előállítás gazdaságos és szakmailag biztonságos keresztezési eszközöket igényel. Ezen igények vonatkozásában a citoplazmás hímsterilitás megjelenése forradalmasította a növény vetőmagtermesztését, azonban a keresztezési technikák további fejlesztése akár nagyobb lehetőségeket is jelenthet a ciroknemesítésében, mint az új nemesítési technikák megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a citoplazmatikus hímsterilitás elvi korlátainak kiterjesztése igen jelentős előnyökhöz juttathatja a növénynemesítőt. A cirok nemesítése során számos keresztezési módszert dolgoztak ki az évtizedek során. Mindegyik rendszernek megvan a maga erőssége és gyengesége, hiszen szabadelvirágoztatáson alapuló keresztezési (pl.: Polycross) vagy szelekciós eljárások egyszerűek, de a genetikai előrehaladás kicsi és lassú. A génikus sterilitás alkalmazhatósága a nemesítésben megnöveli a szelekciós munkát és genetikai értelemben kontrolálhatatlan a vetőmag-előállítás, mindezekkel szemben a citoplazmás hímsterilitási rendszer kiválóan használható a vetőmagelőállításban viszont a nemesítési programokban a használata bonyolult és bizonyos esetekben lassú. A kézi kasztrálás, mint emaszkulációs eljárás már kibővíti a citoplazmás hímsterilitás korlátait, de alkalmazása lassú, bonyolult és költséges. Jelen munkámban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy egy szintetikus kémiai emaszkuláló anyag alkalmazásával, előidézhető-e a sterilitás pollenszórásra képes cirokvonalak esetében. További célom volt a megfelelő emaszkulálóanyag-receptúra kialakítása és alkalmazhatóságának bizonyítása szántóföldi kísérletek keretein belül.