Absztrakt Napjainkban a térdízületi sérülések előfordulása a képalkotó eljárások drasztikus fejlődésének köszönhetően egyre nagyobb. Térdsérülések a sportolók mellett az átlagemberek életét is megnehezíthetik, hiszen a teljes felépülés sokszor hosszadalmas, ami több héten, hónapon át tartó inaktivitást eredményez a betegek életében. Ez a megnövekedett mozgásszegény időszak sokszor az izomzat elsorvadásával és a testsúly nagyfokú növekedésével jár, ami hosszabb távon komoly népegészségügyi problémákat okoz, hiszen hozzájárul a cukorbetegség, daganatos megbetegedések és a cardiovascularis megbetegedések kialakulásához.

A diplomamunkám elkészítése során az akut osteochondrális sérüléseket és azok kezelését vizsgáltam. Az ízületi porcot érintő sérülések ellátása a mai napig nagy problémát jelent, hiszen rendkívül sok tényező befolyásolja a megfelelő műtéti technika kiválasztását. Az egyik legfontosabb szempont a laesio mérete és elhelyezkedése, de a sérülés óta eltelt idő, illetve a beteg kora és általános állapota is meghatározó. Amennyiben lehetséges, a sérülést követően minél hamarabb törekedni kell az osteochondralis törés reconstructiójára. Ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, úgy valamilyen porcfelszínképző technika alkalmazása szükséges a későbbi arthrosis elkerülése érdekében.

Munkámban retrospektív vizsgálatnak vetettem alá a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályán 2014.05.01. és 2019.05.01. között osteochondralis térdízületi törés miatt osztályos felvételre került betegeket. Az 5 évet felölelő kutatás során összesen 59 beteg igényelt műtéti beavatkozást, melyből 32 nő és 27 férfi páciens volt. Szembetűnő az elvégzett műtétek kevés száma, figyelembe véve azt, hogy egyes leírások szerint a patellaficamok mintegy 25%-a osteochondralis töréssel jár együtt. Ennek hátterében valószínűleg a laesio kis mérete, a radiológiai módszerek korlátozott elérése, valamint a sérülés és a műtét között eltelt hosszabb idő állhat.

A műtétek után elért eredmények megfelelnek a nemzetközi irodalomban elért eredményeknek. Az akutan operált törések utáni funkcióvesztés csekély, a betegek panaszai megszűntek, vagy minimálisak.