Hazánkban, ahogy több – a volt Szovjetunió érdekszférájába tartozó – országban, régóta fennálló problémát jelent a munkaerőhiány. A 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozásunk csak felerősítette ezt a jelenséget, mivel a munkaerő szabad áramlásával addig nem létező – de legalábbis nehezen elérhető – kapuk nyíltak ki a magyar állampolgárok előtt is. Az elmúlt években a növekvő munkaerőhiánnyal, a munkavállalási célú bevándorlás növekedésnek indult. Magyarország a korábbi migrációs trendekkel összehasonlítva más demográfiai összetételű beáramlást tapasztalt. Kutatómunkám során arra kerestem a válaszokat, hogy a harmadik országbeli állampolgárok milyen helyzetben vannak a magyarországi munkaerőpiacon, valamint, hogy jelenlegi jogszabályi környezet hátráltatja-e a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalását és amennyiben igen, hogyan lehetne ezen segíteni. Dolgozatomban továbbá azt a feltételezést szeretném alátámasztani, hogy az égető munkaerőhiányra megoldásként, a harmadik országbeli állampolgárok munkaerőpiacra történő integrációja jelentené az egyik leggyorsabb megoldást.