A könyvben tárgyalt nagy térségek (makrorégiók) a világgazdasági rendszeren belül az európai központ erőterének szerves - félperiférikus, ill. periférikus - részét képezik. Észak-Afrika és a Közel-Kelet a történelem során mindig szoros kapcsolatban állt földrészünkkel, egymással pedig az arab civilizáció, az iszlám kulturális örökség, valamint gazdaságuk temérdek közös vonása, a kőolaj- és földgázbányászat révén felerősödött világgazdasági szerep fűzi össze őket. A Szaharától délre eső Trópusi-, ill. Fekete-Afrikát viszont csak a gyarmatosítás ragadta ki elszigetelt helyzetéből, és az elmaradottság számtalan gondjával küszködő térséget történelmi sorsa mindmáig az európai centrum árnyékában meghúzódó, egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródó periféria szerepére kárhoztatja.A szerzők a tanárképzés igényeihez igazodva a természeti viszonyok átfogó jellemzésével egészítették ki a társadalomföldrajzi képet.Az 1996-os kiadáshoz képest több új ábra és friss adatok kerültek a könyvbe.