"Egészen 1973-ig fizikai munkát végeztem, majd gyártás-előkészítőként dolgoztam. Munka után, dologidőben a kollégák egymás présházába jártak át segíteni. Így, kalákában gyakoroltam én is a borkészítést, bár apám mellett is mindig akadt feladat a szőlőben vagy a pincében" - kezdi borásszá válásának történetét Bock József villányi termelő, akinek az édesapja is készített díjnyertes bort. Nem kell csodálkoznunk az önképzés eme közösségi megnyilvánulásán, hiszen a német többségű falvakban egészen a kitelepítésig ez a hozzáállás volt a természetes, és a kevéske megmaradt német kulturális szigeten, mint a baranyai Villányban vagy Bólyban, tovább éltek a helyi társadalmat összetartó szokások.