Spliceoszómális iker-intronok (stwintronok) detektálása és vizsgálata fonalas gomba genomokban

Abstract

Az időben 1977-ig kellene visszaugrani, amikor először találhatunk említést olyan rejtélyes szekvenciákról a genomban, melyek fehérjekódoló génekben lokalizálódnak, viszont az mRNS érése során ezek a szekvenciák furcsa módon eltűnnek, kivágásra kerülnek a processzálódó RNS szakaszból, tehát nem tartoznak a fehérjekódoló régióhoz. Az értekezésemet alkotó egyik sarokkő lerakása Chow és Berget munkájának köszönhető, azzal hogy adenovírusban felismerték és publikálták ezeknek a genomi szakaszoknak a létezését (Berget és munkatársai, 1977; Chow és munkatársai, 1977). A titokzatos szekvenciák gyorsan az állhatatos tudományos érdeklődés középpontjába kerültek, és a történetükben a következő lépcsőfokot az elnevezésük jelentette. A mozzanat az amerikai biokémikus, Walter Gilbert nevéhez köthető, aki a szekvenciák legtömörebb jellemzéséből, az angol intragenic region szavakból javasolta az intron fogalom bevezetést a tudományos szférába (Gilbert, 1978).