A Sortűz a körkörös éjszakára hét részre osztott belső fejlődéstörténet. A szemlélődés, ön(újra)értelmezés, kísérletezés versei váltakoznak benne a gyermeki (felfedező) meglátás és az öntávolító gesztusok és a feltalált formai-nyelvi modellek munkáival. A helyenként ironikus hang olykor tudatosan számolja fel a költő mítoszokra érzékeny költői világát.