Szakdolgozatom célja az volt, hogy feltárjam a katolikus egyház nem-formális felnőttnevelési alkalmainak, az azokon résztvevőknek, valamint a kapcsolódó személyi, tárgyi és működési feltételeknek a jellemzőit. Dolgozatom empirikus részében az interjú módszerét alkalmazva vizsgáltam egy római katolikus felekezethez tartozó plébánia azon közösségeit, amelyek nem-formális keretek között biztosítanak tanulási lehetőséget a felnőtteknek. Az elemzésem eredményei szerint a kilenc csoport közül ugyanazon négyre jellemző a középkorosztály és a felsőfokú végzettségűek túlsúlya, továbbá ugyancsak négy közösségnél fordul elő a nők többsége. Igazolódtak a feltételezéseim, amelyek szerint a plébánia felnőttnevelési tevékenysége során a mindennapi élet terén hasznosítható ismereteket nyújt a résztvevőknek, valamint a felnőttekkel foglalkozó személyek nagy hangsúlyt fektetnek a csoporttagok felnőttségből eredő sajátosságaira. Végezetül úgy találtam, hogy a felnőttneveléshez kapcsolódóan a plébánia igénybe veszi a modern technika nyújtotta lehetőségeket, továbbá a felnőttnevelési tevékenység költségeit többféle forrásból fedezi. Összességében azt gondolom, hogy a vizsgált plébánia felnőttnevelési munkája példaértékű, mivel a csoportok felelősei tekintetbe veszik a felnőttek jellemzőit és odafigyelnek az igényeikre.