Egy nyolcvan éve eltemetett magyar író, a XIX-XX. század fordulójának egyik jellegzetes elbeszélője kéri most egy új századelő figyelmét. Egy író, akinek tehetsége és indulása mind magamagát, mind pálya- és kortársait a legszebb reményekre jogosította föl, aki azonban - ki tudja, miért - művészi ambícióival hamarosan leszámolt, írói terveit feladta. Ha nemcsak mi, kései olvasók, hanem a kor is, amelyben élnünk adatik, e levelek fölé hajol, ha üzenetet keres bennük, megtalálja azt az Atlantiszt, ahol volt jelentése és érvényessége a szépségnek, a kultúra méltóságának, a másik ember ellen elkövetett véteknek és bűnbánatnak, az emberi viszonyok vállalt gazdagságának, az átélt kudarcnak...