Minden kornak és benne minden társadalomnak megvoltak és megvannak a maguk eszményei, alapvető céljai és értékei, melyeknek a köre változik, fejlődik. Mindezt elmondhatjuk a társadalom egyik alapvető intézményével, a joggal kapcsolatban is. Egy meghatározott normaösszesség rendszerré kovácsolásához rendező pillérekre van szükség. „Alapokra, olyan vezérmotívumokra, amelyekre az egyes speciális rendelkezések gyöngyszemként felfűzhetők, amelyek irányító eszmeként áthatják valamennyi részletszabályt.” Mindemellett ezen alapelvek szolgálnak mind a jogtudomány művelői, mind a jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók számára, ideértve nem csak a bíróságokat és hatóságokat, de a jogviszonyokat létesítő és a jogi normákat önként követő embereket és szervezeteiket is. Tanulmányomban bemutatom a XX. század alapelvi rendszerének történeti korszakait és fejlődését, s mindemellett ismertetem az egyes szerzők (Lábady Tamás ill. Bíró-Lenkovics) egymástól eltérő rendszerezését. Végezetül kitérek a készülőben lévő Ptk. Koncepcióban (továbbiakban Javaslat) megfogalmazott, a törvény egészének eszmei alapját, szellemiségét adó alapelveket.