A tanulásban akadályozott, enyhe értelmi fogyatékos diákok szakmai oktatása hatalmas kihívást jelent a szakmát tanító oktatóknak, hiszen az elméleti és gyakorlati ismereteket a gyógypedagógiai módszerek hatékony elegyével kell átadniuk a diákoknak. A szakdolgozatomban a tanulásban akadályozott, enyhe értelmi fogyatékos fiatalokat tanító oktatók pedagógiai képzettségét, a szakmai oktatásban használt könnyen érthető kommunikáció és pedagógiai módszerek alkalmazhatóságának lehetőségét, valamint a szakmai oktatásban szereplő közismereti oktatók szerepét kívánom vizsgálni. A téma aktualitását a folyamatosan változó munkaerőpiaci igények adják, hiszen a szakképzés legfontosabb célja, hogy a társadalom számára produktív munkaerőt biztosítson, mely képes önmagát ellátni, ezzel nem terhelve a szociálisan rászorulók körét. A vizsgálathoz egy 21 kérdésből összeállított félig strukturált interjúvázlatot alkalmaztunk, mely lehetőséget biztosított a kérdések blokkokban történő feldolgozására. Az interjúalanyok kiválasztásánál figyelembe vettük a szakmai és pedagógiai végzettséget egyaránt. A megkérdezett 12 oktatót ennek megfelelően három csoportba soroltuk, mely alapján megkülönböztettünk mérnök végzettségű oktatókat, műszaki szakoktatókat, illetve érettségivel és szakképesítéssel rendelkező oktatókat. A kutatásunk egyértelműen rámutatott arra, hogy a tanulásban akadályozott, enyhe értelmi fogyatékos fiatalok szakmai képzését ellátó oktatók felsőoktatásban elsajátított speciális pedagógiai ismeretei bővítésre szorulnak. A tanulók szakmai kompetenciáinak fejlesztéséhez, valamint a sikeres szakmai vizsgák érdekében alkalmazniuk kell a Könnyen Érthető Kommunikáció adta módszertani lehetőségeket, mely eredményesebb és hatékonyabb tanulást biztosít a fiatalok számára.