Magyarországon és általában a fejlett kukoricatermesztő országokban az első energiaár robbanás óta élénk érdeklődés kíséri az érésdinamikai vizsgálatokat, különösen a kukorica vízleadó képességének tanulmányozását. A jelentős nemesítési előrehaladás ellenére a téma vizsgálatát több szempont is időszerűvé tette. A kukorica termesztés eredményességének döntő szakasza a szemtelítődés, ekkor alakul ki a termés nagysága és annak víztartalma is. A szemtermés szárítása igen költséges, a termesztés költségeinek jelentős hányadát teszi ki. Fontos cél a gazdaságosság növekedése érdekében kis szemnedvességgel betakarítható, jó termőképességű kukorica hibridek előállítása. Kísérletünket a Kertészettudományi Intézet kísérleti terén Debrecenben állítottuk be 2008-ban, amelyben különböző vízleadású vonalak és ezek hibridjeinek vízleadási tulajdonságaira ható tényezőket vizsgáltuk. A fizikai érést követően 6 alkalommal mértük a különböző genotípusok csőalkotóinak (csuhélevél, csőkocsány, szem, csutka) nedvességtartalmát, illetve a betakarításkori szemnedvesség-tartalmat.