A mai gyorsan fejlődő világunkban az étkezési szokásaink nagymértékben megváltoztak. Előtérbe kerültek olyan fogalmak, mint a glikémiás index, a biológiai érték, és úgy általánosságban az élelmiszerek tápértéke. Ezen igényeket igyekeznek kielégíteni a különböző étrendkiegészítő-gyártók, illetve sportolóknak szánt különleges táplálkozási célú élelmiszereket gyártók. A magas fehérjetartalmú táplálkozási célú élelmiszerekhez, ún. „fehérjeporokhoz” sok tévhit kapcsolódik, és megoszlik az emberek véleménye róluk. Célom az volt, hogy összesen 64 darab, különféle kereskedelmi forgalomban is kapható fehérjemintát vizsgáljak meg több módszerrel. Ezen mérések célja az volt, hogy bebizonyíthassam, a termékek mentesek melamintól, és egyéb nem fehérje eredetű nitrogéntartalmú anyagoktól, vagyis egészségre nemhogy ártalmas, de kifejezetten jótékony termékekről van szó. Méréseimet összesen 3 módszerrel vizsgáltam: Biuret-próbával, Nessler-módszerrel, és Kjeldahl-módszerrel. További célom volt, hogy az alkalmazott három különféle módszer eredményeit összehasonlíthassam, ezzel statisztikailag is tanulságos értékelés állítható fel a használt módszerek előnyeiről, és hátrányairól egyaránt. Harmadik célként, egy nyomonkövethetőségi rendszert dolgoztam ki egy vezető sportcélú étrendkiegészítőket gyártó cég mintájára. Ezt a rendszert az élelmiszeripar szinte összes területén lehetne alkalmazni, aminek segítségével növelhetjük a vevői bizalmat, azzal, hogy a csomagoláson feltüntetett kódra az interneten, például egy okostelefonnal pillanatok alatt rákereshetünk. A rendszerrel a már említett „fehérjeporok” előzetesen meghatározott fehérjetartalmára kereshetnénk rá példaként, de a rendszer rengeteg lehetőséget rejt magában.