A tervezett épület erősen kötődik és beépül a debreceni újkert szövetébe. A paneles beépítés zártságával és a zöldterületek szétszórt jelenlétével szemben egy olyan közösségi fókuszpontot hoz létre, amely képes a lakók mindennapi életébe bekapcsolódni.
Az épület nem elvesz a meglévő zöldfelületből, hanem annak részeként működik. A fedett-nyitott terek és a lebegő felső tömeg egy új, használható réteget ad a zöldfelülethez. A belső tér zónákra tagolt, mégis folytonos kialakítást tesz lehetővé, amelyben különböző korosztályok és használati módok egyszerre lehetnek jelen. Egymást nem kizárva, hanem kiegészítve.
A szerkezet, a homlokzati rendszer és a belsőépítészeti megoldások együttesen egy olyan átmenetes teret hoznak létre, amely a paneles városi környezet és a park között új minőséget teremt. Az épület így nem csak egy funkciót lát el, hanem teret ad közösségi találkozásoknak, eseményeknek, pihenésnek és együtt töltött időnek. Ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy az újkert lakói saját környezetükben találjanak valódi közösségi helyet.