Szakdolgozatom témájául a 2011-ben bevezetett iskolai közösség szolgálatot választottam. A közösségi szolgálat bevezetése kifejezetten gyorsan ment végbe, amit nem előzött meg hatástanulmányok készítése sem. Így annak ellenére, hogy bevezetése óta már rendelkezésünkre áll néhány ezt vizsgáló kutatás, még közel sem tekinthető feltérképezettnek minden szegmense. A közösségi szolgálat bevezetése megosztóan hatott a diákokra és a szakemberekre is. Feltáró kutatásom során olyan fiatalokkal készítettem interjúkat, akik pozitív véleménnyel vannak az iskolai közösségi szolgálatról, már végeztek a kötelezően elrendelt 50 órával és saját illetve környezetük szerint is aktív résztvevői voltak az alkalmaknak. Célom az volt, hogy általuk megismerjem, hogy őket mi késztette tevékeny részvételre, és milyen külső belső tényezőknek köszönhetően számolnak be pozitív tapasztalatokról. Az közösségi szolgálatos diákok tekintetében természetesen nem beszélhetünk olyan belső motivációról mint az önkéntesek tekintetében, azonban azt feltételeztem, hogy lehetnek olyan tényezők, értékek, faktorok, melyek mindkét tevékenységi formát elősegítik, ösztönzik, így kutatásom alapjául az önkéntesek motivációt vettem. Véleményem szerint az iskolai közösségi szolgálat egy alapvetően jó kezdeményezés lehet, azonban fejlesztése elengedhetetlen, melynek fontos részét képezheti, hogy a diákoknak olyan rendszert biztosítsunk, amelyben megvalósulhatnak a közösségi szolgálat élménypedagógiai alapokon nyugvó eszközei.