Állóképes mentorok

Abstract

A szakdolgozat a pedagógusok, ezen belül kiemelten a mentortanárok mentális egészségét és a kiégés (burnout) prevencióját vizsgálja, párhuzamot vonva a magyarországi és a finnországi támogatási modellek között. A kutatás alapvetése, hogy a pedagógus személyisége a legfontosabb szakmai munkaeszköz, ezért a mentális jóllét nem csupán magánügy, hanem a minőségi oktatás és a pályán maradás alapfeltétele. A dolgozat elméleti része részletezi a kiégés folyamatát és a pedagóguspályát érintő specifikus stresszfaktorokat, hangsúlyozva, hogy a mentorok a hallgatók kísérése révén többszörös terhelésnek vannak kitéve. A dolgozat a mentális védőháló részeként elemzi a reflexív gondolkodást és a hazai gyakorlatban jelen lévő támogató formákat, mint a szupervíziót és a Bálint-csoportot, melyek segítik a szakmai elszigeteltség feloldását és a pályaszocializációs sokk kezelését. A központi fejezet a finn verme-modell (Peer-Group Mentoring) bemutatására fókuszál. Ez a csoportos mentorálási forma a horizontális tudásmegosztáson és a szociális konstruktivizmuson alapul, ahol a mentor nem hierarchikus vezető, hanem a közösségi tanulás facilitátora. A szöveg kitér a TALIS 2025-ös, finn oktatást érintő adataira is, amelyek rávilágítanak a rendszerszintű támogatás szükségességére. A dolgozat konklúziója szerint a mentorok mentális egészségének védelme érdekében Magyarországon is szükség lenne a finn modellhez hasonló, rendszerszintű és munkaidőbe integrált támogató hálózatok kialakítására, amelyek a „tábortűz” erejével közösségi erőforrássá alakítják az egyéni nehézségeket.