Miután a cukorgyárat 2006-ban bezárták, az ülepítő tavak sorsa bizonytalan lett. Az első tavakat mezőgazdasági területté nyilvánították, bár ezeken jelentős ma is a belvízborítottság, így termelés jelenleg sem folyik rajta. A két hátsó tavat egybebontották, oly módon, hogy a töltés két végét kikotorták sekély parti zónát kialakítva ezáltal. Az így kialakult sziget mára erősen begyomosodott, tisztító kaszálása időszerű lenne. A vizet csak költséges szivattyúzással tudják pótolni, ezen okból kifolyólag a zsilipeket eltömítették, hogy a víz ne folyjék el. A víz minősége az évek során folyamatosan javult, de ezzel párhuzamosan csökkent a fokozottan védett fajok állandó jelenléte és nőtt a nem védett fajok egyed, és fajszáma. Ellenben a bölömbika és a szerkők időszakosan megjelentek a tavon. Ezt az állományváltozást az utóbbi két év időjárása is okozhatta, de erről biztosabbat csak évek múlva lehetne állítani. Egy másik ok a víz tisztulásában a zavarás csökkenésében lehet, de ez csak akkor derülne ki, ha újra üzembe helyeznék a gyárat. Jelenleg csak a csomagoló részleg üzemel, de az nem okoz zavarást a területen. Tehát hiába olyan magas a védett fajok aránya (90%), ha a fajok egyedei zömmel nem ezek közül kerülnek ki. Valószínűleg ez volt a másik oka annak a vízutánpótlás mellett, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága nem vonta a tavat a saját vagyonkezelésébe.