Az Európai Unió kultúrpolitikájának és finanszírozási rendszerének fejlődése – különös tekintettel a Kreatív Európa programra

Abstract

A szakdolgozat az Európai Unió kultúrpolitikájának fejlődéstörténetét és finanszírozási rendszerét vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve a Kreatív Európa program 2021–2027-es ciklusára. A kutatás központi kérdése, hogy az uniós stratégiai célkitűzések miként adaptálhatók a gyakorlatba, és hogyan képesek orvosolni a kulturális és kreatív ágazat (KKI) strukturális gyengeségeit. Az elméleti alapozás során a dolgozat tisztázza a kultúrpolitika és a kultúrafinanszírozás alapfogalmait, valamint részletesen elemzi a szektor meghatározó tudományos modelljeit, úgymint David Throsby koncentrikus körök modelljét, John Howkins szellemi tulajdon alapú megközelítését és az UNCTAD globális osztályozását. A dolgozat gyakorlati egysége a program szektorközi (cross-sectoral) ágára fókuszál, amely a teljes költségvetés mintegy 9%-át teszi ki, és az innovatív, ágazatokon átívelő megoldásokat támogatja. A kutatás keretében kilenc, már befejezett magyarországi projekt kvalitatív elemzése valósult meg a 2026-os állapotok tükrében. A vizsgálat olyan kezdeményezésekre terjed ki, mint a transznacionális újságírói együttműködést megvalósító European Focus, a biztonságpolitikai fókuszú TEFI, valamint a technológiai innovációt képviselő Escape Fake 2.0 és a Panodyssey. Az eredmények rávilágítanak, hogy a magyar projektek szervesen illeszkednek az EU stratégiai célkitűzéseihez, különösen a dezinformáció elleni küzdelem, a digitális paradigmaváltás és a médiaműveltség területén. Az elemzés igazolja, hogy bár a társfinanszírozási elv komoly anyagi terhet ró a hazai nonprofit és piaci szereplőkre, az uniós források katalizátorként segítik a modern technológiák (AR, blokklánc, podcast) integrálását és a nemzetközi hálózatépítést. A dolgozat konklúziója szerint a Kreatív Európa program ezen ága alapvető fontosságú a hazai kulturális ökoszisztéma rezilienciájának és hosszú távú versenyképességének megőrzésében.