Az alkalmazott színházi improvizációs alapú intervenció hatékonysága stresszhelyzetekben és a szorongás csökkentésében

Abstract

A stresszhelyzetekhez való alkalmazkodás és a teljesítményszorongás kezelése kiemelt jelentőségű a mindennapi és oktatási kontextusokban. Jelen kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy az alkalmazott színházi improvizációs alapú intervenció milyen hatást gyakorol az állapotszorongásra, a viselkedéses distressztoleranciára és a kognitív működésre stresszhelyzetben. A hatásvizsgálatban 50 fő vett részt, elő–utóteszt elrendezésben. A Mirror Tracing Task feladatot stresszindukcióra és kognitív teljesítmény mérésére alkalmaztuk, míg a szorongás mérésére a State–Trait Anxiety Inventory (STAI) kérdőívet, a viselkedéses kitartás vizsgálatára a Behavioral Indicator of Resiliency to Distress (BIRD) feladatot, a kognitív torzítások feltárására pedig a Scrambled Sentences Taskot használtuk. Eredményeink alapján az intervenciót követően szignifikánsan csökkent az állapotszorongás szintje. A viselkedéses mutatók esetében a résztvevők hosszabb ideig maradtak a stresszhelyzetben, ugyanakkor a teljesítménymutatók és a negatív kognitív torzítások nem változtak szignifikánsan.